Álljon itt néhány sor belgiumi Erasmus ösztöndíjam elköltésének mikéntjéről...

2011.08.27 - Szombat Liszt Ferenc Repülőtér, Terminal 1:

A becsekkolás előtt volt idő felkészülni az utazásra: Betekertettem folpakkal a feladott poggyászt, valamint 500 Ft-os csomagbiztosítást kötöttem rá, így lett ez 2000 Ft.

A becsekkolás némi mulasztástól eltekintve rendben ment, majd irány a biztonsági ellenőrzés (ahol jól kiderítették, hogy fémből van a farmer cipzárja..) majd irány az indulási váró, ahol némi tétlenkedés és tülekedés után sikerült az első turnusban felszállni a gépre, ami egy Airbus A320 volt. Mivel kedvező pozíciót foglaltam el a géphez vezető lépcsőn, így kedvemre válogattam a helyek közt, így a hátsó traktus jobb szélét, pár méterre a szárnytól foglaltam el. A felszállás, mint olyan, érzésben nagyban hasonlít a hullámvasutazáshoz...

A történethez hozzátartozik, hogy kedves barátaim, akikkel előző nap találkoztam, tartottak egy kis búcsú bulit (ezúton is köszönöm nektek!) és ezáltal a köznyelvben jól ismert "másnapos" állapotban voltam, ezáltal sajnos nem tudtam teljes mértékben kiélvezni az első repülőutamat.  A felszállást követően repülési magasságra emelkedni annyira nem volt már "róka veszélyes", úgyhogy nézelődtem, amíg volt kedvem, majd picit szundítottam egészen az első légörvényes szakaszig, ahol a háttérben eddig csendesen meghúzódó, mintegy 5-6 csecsemő, kisgyerek úgy nem gondolta, hogy kantátát sírnak, mert rázkódik a gép.  Mivel én ezt már felszállás előtt sejtettem, ezért jó előre bekészítettem a fülhallgatómat, és az Offline üzemmódba kapcsolt telefonomat, mint mp3 lejátszót használva élveztem tovább az utat...

Mint ismeretes, Belgium 1/3-ad akkora mint Magyarország, ezért mikor bemondták, hogy ereszkedni fogunk, kb úgy saccoltam, hogy most léptünk be a belga légtérbe, mert mire ez a madárka utazó magasságból leszállási magasságba kerül, már Brüsszelt súroljuk... :)

Leszállás közben épp Ákos számai voltak soron, és meredeken ereszkedve a "Szeress így" c. szám dalszövege a : "..Kapj el, hogyha zuhannék..." egészen más megvilágításba került :D

A földetérés viszont páratlanul sima volt és "zökkenőmentes". Komolyan, a BKV Ikarus buszai nagyobbat rántanak induláskor, fékezéskor, kátyúkon, mint ami ez a leszállás volt. Jól képzett magyar pilóták, respect!

Repülőből kiszállás, csomagra várakozás, busz stop keresés, autómatából jegy nyomtatás (bus+train ticket: 20€ ) és másik erasmusos csapattal való találkozás: priceless :)
Ugyanis szintén Kortrijkba tartó Erasmusos csajszikkal találkoztam, így nem unatkoztam az egész kalandos út alatt, míg Kortrijkba nem értem:

Kalandos volt, mert egy soha nem látott tájon, franciául, vagy flamandul nem beszélvén érdekes helyzetekbe kerülhet az ember, no de csak sorjában.

1) A reptérről a vonatállomásig Busszal mentünk. A busz színvonala a BKV csuklós volvóival ekvivalens. A vonatállomáson elég nagy volt a drukk, mert nem találtuk azt a vonatot, ami nekünk kellett, de szerencsére megjelent egy állomásfőnök/ menesztő szerű figura és bár nem tudott angolul, azért a végén csak kiderült, hogy hanyas vágányról indul a vonat (vágányszám tekintetében BP Ny-i PU-t kell elképzelni). És mivel igen szorított az idő minket, nagyon rohantunk, csak hát 28 kg-nyi bőröndel, 5 főnek (melyből 4 nőnemű) rohanni kifejezetten kelletlen dolog. Fent említett állomásfőnökünk viszont készségesen megragadta az egyik súlyos pakkot és felrángatta a lépcsőkön, ami a vágányokhoz vezetett. Jó arc volt :)

így miután felpakolódtunk a vonatra, már indult is, még le se ültünk :)

Mikor jött a kalauz jegyeket ellenőrizni, kicsit aggódtunk, ugyanis egy IC-re szálltunk fel, és nem voltunk biztos benne, hogy "elég jó" a jegyünk, de aztán nem volt gubanc.

Brüsszel Midi-ben kellett átszállnunk a kortrijkba tartó vonatra. itt már jobb volt helyzetünk, mert még otthon készültem itinerrel, és pontosan tudtuk, hogy kerek 5 percünk van megtalálni a nekünk való vonatot és felszállni rá a 11-es vágánynál.
Ez így is lett, de ott is kapkodni kellett a lábunkat. :)

Sikeresen felszállva a vonatra, elhelyezkedtünk, immáron már csak 3-an, mert 2 csajszi Tielt-be ment, másik vonattal.

A vonatunk menetideje 1:45-perc volt, így ráértünk, nézelődtünk, beszélgettünk, bambultunk, stb.

Egyszercsak a mellettem ülő, idősödő férfi, kinél sör volt, eepc és valamilyen ismeretterjesztő magazint olvasott, megkérdezte, hogy tudok-e angolul :)

mondtam neki, hogy: "Litle bit :)"

és megkérdezte, hogy honnan jövünk, mert eddig nem tudta hallomásból beazonosítani a nyelvet :)

mondom neki, hogy Magyarországról :)

és ismerte :)  legjobb barátjának kollégája Magyarországról ment ki, még nagyon régen, Budapestről....

elkezdtünk beszélgetni, leginkább én, a lányok néha válaszolgattak, de amúgy inkább bambultak az ablakon kifel, ahol változatos vidék szalad, tarka tehenekkel, szántóföldekkel, farmokkal, erdőkkel, tornyokkal. És erről a vidékről mesélt az idős úr is, aki mint kiderül rendőr, közmunka programot felügyelő tisztséget lát el, és ezzel kapcsolatban jött egy igen vicces rész:

a vagonban mászkált 2 kisgyerek, rohangáltak, rendetlenkedtek néha. erre a két gyerekre mutatva mondja az úr, hogy vannak itt belgiumban bizonyos problémák: roma

itt majdnem elröhögtem magam, mondom: gipsy
- yes, yes, gipsy.
- in hungarian, they are cigány
- cigan, yes - feleli utitársunk.
jól ismeri őket, a rendőrségen nap mint nap van velük baj. ámbár érdekes módon ezek a cigók latinul (spanyolul) beszéltek!!!   szóval már értem hogy az "Amore mio" kifejezésben honnan jött a MORE  :D
- viccesen meg is kérdezte, hogy mikor véget ér az erasmus, nem akarok-e párat visszavinni magyarországra. mondomneki: megoldható, de nem lesz olcsó :)

erről a kérdésről és belgiumról, valamint kortrijk rövid történetéről is mesélt pár szót az angolt furcsa, darabos, de jól érthető módon beszélő ember, akitől Kortrijk állomáshoz közeledve elköszöntünk, jó szokás szerint megtanítva a következőt: "Viszont látásra!"
 

Az állomáson már várt rám a koordinátorom, akinek akkor írtam sms-t, amikor a kortrijk felé tartó vonatra felszálltam.

Krist németes kinézetű fazon egy jó kis német kocsival, ami nem volt hátrány hogy volt, mivel a szállás relative meesze van a vasúttól és a bőröndöm igen nehéz volt.
(itt jegyzem meg, hogy a befóliázás nem is csak azért jó, mert nem nyúlnak le belőle semmit a reptéri hajigálók, de akkor is egyben tartja a csomagot, ha éppen tűzön-vízen át el kell érni a vonatot, és nem számít, hogy mit sodorsz el a gurulós tatyóval, ami mintegy 28 kilógram, nem hasad fel az.

Szóval Krist (aki kb docens lehet a mi mércénkkel) és kollégája, aki kb tanársegéd lehet a mi mércénkkel, fogadott az állomáson.

bedobtuk a csomagot és tempósan a suli felé vettük az irányt, közben Krist elkezdte zúdítani rám az információkat.
Nem hadart, de nem is beszélt lassan. Én meg a megfáradt angoltudásommal válaszolgattam tőmondatokban, makogva :)

megérkeztünk a suliba, villámgyorsan megkaptam a welcome pakkot, amiben:
Kortijk térkép, térkép kiegészítésekkel (hol a bolt, mozi, stb.) valamint a ház és szoba kulcsát a szálláshoz, ahova egyébként el is vittek, pár jótanáccsal elláttak, majd a távozás hímes mezejére léptek, mivel már cirka este 10 óra volt, ők is mentek volna már, de korrekten eligazítottak ami kell az elején.

A szállás

A fantasztikus lelkesedésem egészen addig tartott, amíg meg nem láttam a szállást.
Az egy kissé csalódás volt, csöppet jobbra számítottam. Majd postolok képet, de elöljáróban annyit mondok, hogy a Márton kolinál rosszabb :(
 

bolt ekkor már nem volt nyitva, de az utcán van kaja automata, ami olyan mint a csoki automata, de vagy péksütit ad (ha ad :S ) vagy pedig mirelit szendvics, stb.

Mivel utoljára magyarországon étkeztem, ezért kifejezetten sürgőssé vált valamit enni, így beneveztem egy péksütire 2 € - ért, amit végül nem adott ki a gép, ellenben a 4 €-s mirelit húsos szendvicset kidobta, így az egyébként egyetlen kifogástalan helyre, a szállás konyhájára mentem, ahol van sütő, mikró, hűtő, tv, és elkészítettem 200 Cfokon, légkeveréssel ezt a húsos szendót, majd eztán jól felöltözködve, bedőltem az ágyba.

Jól felöltözködni nem árt, mivel még a reptéren, Brüsszelben leszállás után azt realizáltam, hogy 20 Cfok van, pedig csak enyhén felhős az idő, és ez a helyzet semmit nem változott estig.... kicsit fázós volt így is az este, reggel meg is lett az eredménye, fújkálhatom az orrom :(

A mai nap abból telt, hogy szerencsés módon megérkezett 2 magyar csajszi a szállásra, így már 3-an vagyunk itt. Ebben a szerencse az volt, hogy az ő koordinátoruk szerzett ágyneműt, mert az itt egyáltalán nem volt, és igen korrekt módon, 50 eurót fizettem, amiből 40 erutó visszakapok a félév végén, ha rendben visszaadom a cuccot. It's a good deal!! :)

Majd ezután megkértem a fickót, aki hozta az ágyneműt, hogy dobjon már el a legközelebbi boltig, vennék kenyeret, vajat, stb. Mondtam neki, hogy a Lidi jó lesz.
erre a válasz az, hogy ilyenek nincsenek nyitva hétvégén......

WTF?!!! ez itt egy jelentős difi Magyarisztánhoz képest. itt hétvége van kezittcsókolom, tisztes belga ember otthon sörözik, nem dolgozik, akár hiper, akár szupermarket, akár délelőtt, akár délután. ez biztos megszokás kérdése, de nekem annyira nem jön be.
Mint ahogy az araboknak sem, ugyanis van itt arab negyed (arab utca :) ahol minden nyitva van. kisbolt, pékség, hentes.

így itt vettem is 5.4€-ért: virsli+margarin+babkonzerv, valamint 1.5€-ért kiló kenyeret (ami max 0.75 kiló, de az eladó bőszen bólogatott ,hogy az egy kilós... de legalább felszeletelte géppel).

visszafele sétálva a belvárosban pedig mi volt? na mi? hát persze, hogy motoros fesztivál... :D  reggel egy csomó moccos húzott el az ablak előtti főbb úton, de így össze is állt a kép. flamandul még semennyit se értek, de amit ki tudtam totózni az az, hogy valami emlék menet is a program része, nemcsak sör meg zene meg benzinfüst.

hozzáteszem, nem egy kunmadarasi gyorsulásverseny, vagy alsóörsi harley találkozó. itt a belgák, franciák, hollandok elhozzák nagy nyugati vasukat, és egymás kezébe pacsiznak, és csá... szóval nem nagy feszt, de ehhez az is hozzájárulhat, hogy derékig érő eső volt épp akkor mikor arra jártam.... Belgiumban nem az a kérdés, hogy esik-e az eső, hanem az, hogy mennyire. itt nincs olyan, hogy jön egy esőfelő, mint Mo-on, és akkor nyomatja konstans, amíg ott van. itt hol kicsit esik, hol nagyonnagyon, utána 2 perc és szinte eláll, kisüt a nap, majd az utca végén megint jön a tornádó :D :S :(((

újonnan vett vízálló dzsekim egész jól vizsgázott, bár ez sem egy üvegváza, ez is ereszti a vizet. fila táska jól bírta, de nem water proof ..

még a belvárosban, de már visszafele sétálva a szállás felé felleltem egy hús-sajt boltot, ami nyitva volt és nézegettem a kirakatot, ahol 4.5€-ért láttam egy nagy tál kész spagettit. mivel 1.5 napja nem ettem rendesen és a kenyérke vajjal, virslivel elég haramatos jövőkép, beneveztem rá. a fele el is fogyott, nem volt rossz, de a hagyma szerintem indokolatlanul sok benne.  va bene :D
 

visszaérve letusoltam jó meleg vízben, majd az ázott ruhát kiraktam a szárítóra, ami 1:1-ben olyan, mint ami a márton koli B4 szintjén van Hökös szárító :D:D kicsi a világ... (vagy sok helyre exportál az IKEA ? :) )

délutánra kisütött a nap, tettem egy rövidke sétát a környéken. nem messze van egy kis füves- erdős rész. amolyan sétálós, parkos, de nem kiépített rendes park, hanem a vadtermészet, kicsit megszelidítve. A, nevezzük parkban van egy kis tó, és mikor odaértem a széléhez, azt hittem rosszul látok:

valamiféle feketeség szaladgál ott... mondom biztos macsek...
de nem!
egy fekete nyúl nézelődik és muszog felém :)
tőle 3 méterrel pedig két fehér nyusza legelészik :)
besz@rás! ezek mit keresnek itt..
aztán eszembe ötlött a gyalog galopp vérnyula, és óvatosan kezdtem feléjük közelíteni, nehogy letámadjon valamelyik.
de ilyen támadásról szó se volt. nyuszkák nem is nagyon zavartatták magukat, hogy ott vagyok. ugrálgattak, legelésztek. ha arra sétáltam, akkor épp csak elugrándoztak, nem voltak félénkek.  csináltam videót is, képet is sokmindenről, majd felkerül az is idővel, ha minden igaz, akkor ide a blogba.

mára ennyit, még vár rám a pakolászás, vacsora, és holnap korán kell kelni, 10:30-tól welcome day a suliban, kíváncsi leszek, lesz-e welcome drink :D

Zsó