Sziasztok!
Rég nem írtam ide, sokféle dolog történt velem azóta.
Nagyjából a 2. félév elejétől kezdem a beszámolómat. Ahogy elmentek az első féléves barátok, ismerősök, úgy fokozatosan kezdtem hozzászokni a megváltozott helyzethez és az új lakáshoz, életmódhoz. Mivel akkortájt vizsgaidőszak volt a belga lakótársaimnak, ezért velük nem is találkoztam egy jó ideig. (pontosabban a 3-ból kettőt nem is ismertem az első 2 hétben).
Azután következett, a már korábban, a másik blogban leírt sprint a belga cégnél, ahol szakmai gyakorlaton vagyok. Az a 2 hét tanulságos volt szakmai és „karrier” szempontból is. Életszerű helyzet volt az is, hogy a sprint eredeti, 2 hetes időtartamát ki kellett bővíteni még 4 munkanappal, mert nem lett kész időre az összes funkció.
Ezt a sprintet követően egy másik jellegű feladatot kapott az a fejlesztő csapat, aminek én is tagja lehette (ez a feladat nem azzal a készülékkel kapcsolatos, amivel én is foglalkoztam), ezért nekem ebből a szempontból ott lezárult egy időre a munka. És megkezdődött a szakdolgozattal való tevékenykedés. Ugyanis a régi szakdolgozati témám lecserélését kezdeményeztem erre az új „belga” projektre. Megmondom őszintén, az eredeti szakdoga kb 80%-ban készen van, de a maradék 20% helyett inkább ezzel az új témával foglalkozom, mert ezzel szívesebben törődöm, mint a régi témával. Tudni illik az Symbian telefonra készülő demo alkalmazás, és elárulom azoknak, akik nem követik a mobiltelefon piac alakulását, hogy a Symbian téma halott, nincs jövője.
Tehát a szakdolgozattal foglalkozok most nettó legtöbbet, teszem mindezt azért, mert május 14 a szakdolgozat leadási határideje… köze van. Valamint lesz még egy visszakanyarodás a belga céghez, ugyanis még egy sprint erejéig az én témámmal is foglalkozni fogunk, magyarán ettől azt várom, hogy kapok pár jó tanácsot, hogy mit kellhet még reszelni a programon, hogy valóban profi legyen.
Aztán még ott a nyári államvizsga, archi, szakirány tételek, amire biza szintén tanulni kell, legjobb módon fokozatosan, kis részletekben, nem pedig minden az utolsó percre hagyva… veszélyes :)
Kirándulásokról is essék szó. Alkalmam adódott ismét ellátogatni Párizsba, ami nagyon jól sikerült.
Be tudtam pótolni azokat a helyeket, amik az előző kirándulásból kimaradtak. Így jártam az Eifel torony legfelső szintjén, a diadalív tetején, láttam kívülről a Pantheon-t, ismét tiszteletemet tettem a Notre Dame-ban és ismét átsétáltam a szerelmesek hídján, hogy megcsípjem a Louvre üvegpiramisának tetejét.
Ezen túlmenően viszont nem hagytam el Kortrijk-ot, ami nemrég szöget is ütött a fejembe, hogy milyen rég nem vonatoztam már valahova… ezért a következő célpontom Antwerpen lesz. Az időjárásnak kell hozzá megfelelnie főleg. Bár jobb idő van, azért még óvatosabban kell tervezni az ilyeneket, néha becsúszhat egy-egy esős nap.
Lakótársaim belga diákok, a véletlennek köszönhetően szintén informatikai érdekeltségűek, de nem abba a suliba járnak, ahol én voltam előző félévben, hanem egy másikban.
Alapvetően rendesek, de átlagban mindig a szobájukban ülnek és csütörtök este már haza is mennek. Ilyesminek annó tán még örültem is volna kolis időszakomban, hogy juhéjj, enyém a ház, de ez itt most valahogy nem úgy adja… plusz hozzá kell tenni, hogy a tulajok is itt laknak szemben, szóval az ereszd el a hajam partyk nehezen kivitelezhetők itt úgy, hogy ne legyen belőle probléma. Mint korábbi írásaimban említettem, a belgák igen szereti a nyugalmas pihenést és negítív kicsengése lenne, ha én itt tartanék nagy bulikat. Ad kettő, nincs is túl sok hely erre, kicsi a konyha.
(kérem tisztelettel, jó mérnökhallgató révén felmértem a lehetőségeket :)
Eddigi tapasztalataim szerint azt állítom, hogy jól tettem, hogy kint maradtam, de hozzáteszem: ez a félév messze nem olyan jó számomra, mint az előző.
Legyetek jók!
Zsó
